Ha nem lennél…

By Melana

Ha nem lennél… örülnék?

Ha nem lennék… örülnél?

Ha nem lennél… magányos lennék?

Ha nem lennék… magányos lennél?

Olyan sok kérdés kavarog a fejemben…

Mégsem felelsz egyikre sem…

Suttogásod elhal a szélben…

Alakod fakó színekben tündököl, vagy mégsem?

Szemem káprázattól fakó…

Meglátom arcod, melyen lágy mosoly ragyog…

Ez a kép többet mond számomra, mint ezer szó…

A szívem nagyot dobban, s lelkem háborog.

Itt vagyok már oly rég, titokban…

Te nem látsz, csak halkan felkacagsz…

Hangod égi dalként csendül a magasban…

Netán rájöttél, hogy lényeddel elragadsz?

Megfordulsz, s rám nézel…

De tudom, hogy mindez csak az elmém szüleménye…

Könnyes szemekkel tekintek utánad…

Utánad, ki csupán egy látomás a tájban…

Bájos alakod csupán egy emlék többé…

De lelkem csak érted él mindörökké…